Interjú a CHACOM igazgatójával

Antoine GRENARD, a cég ügyvezetője egy kis utazásra invitálja Önöket, ahol megtekinthetik az utolsó, még működő, bruyere tömböket szárító épületet Franciaországban, azt a négyemeletes épületet, amely egyébként kétségkívül megérdemelné, hogy a Történelmi Műemlékek kategóriába bekerüljön.

A Chacom pipa bruyere tömböket szárító épülete Saint-Claude-ban található, egy gyönyörű, több, mint százéves épületről van szó, amely a XX. század elején épült.

Ebbe az épületbe érkeznek raklapokon, főleg Olaszországból, Görögországból és Marokkóból, vászonzsákokban a tömbök, amelyeket aztán a földön szétterítenek és kb. 1 évig hagynak itt száradni. Időnként kevergetik őket, hogy jobban száradjanak.

Az épület sajátos szellőzése lehetővé teszi, hogy a bruyere tömbök hosszú időn keresztül, tiszta levegőn száradjanak és ez által a későbbiekben elkerülhető legyen a fa megrepedése. Egy jól szellőző házról van szó, ahol a levegő, a 3-4 cm-es réseken keresztül, alulról, felülről és oldalról is beáramlik és ez által egységes száradást biztosít a fatömböknek.

A megfelelő száradási folyamatot a megfelelő nedvesség garantálja, tehát ha előfordul, hogy az időjárás túl meleg, száraz és szeles, akkor vászonzsákokkal fedik le a tömböket, hogy lassítsák a száradást, mert ha túl gyorsan szárad, az a fa repedését eredményezheti. Évente 2-3 alkalommal elvégzik ezt a procedúrát, hogy megvédjék a fatömböket.

Az épületben tehát 4 szinten vannak a bruyere tömbök elhelyezve, nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan hány darab. Nem a tömböket, hanem magát a zsákokat számolják és egy-egy zsákban általában 15-24 tucat tömb található. A legrégebbi tömb akár 60 éves is lehet.

A legalsó és a legfelső emeleten azokat a tömböket szárítják, amelyekből majd a későbbiekben hajlított pipákat gyártanak, illetve a legfelső szinten tartják a bruyere legértékesebb darabjait is, amit „plateau”-nak hívnak, ezekből készülnek például az évpipák. A két középső szinten pedig a későbbi egyenes pipák alapanyagai találhatóak meg. A színük alapján az olasz tömbök inkább világosabbak, az észak-afrikai darabok pedig vörösebbek.

Ha egy bruyere tömb kész a pipa faragásra, azt úgy döntik el, hogy összeütnek két darabot és a hangzásuk a döntő, illetve a súlyuk is mérvadó, mert ha nehezek, akkor az azt jelenti, hogy még nem száradtak ki teljesen.